Bencsik János
1965. július 31-én Szarvason anyakönyvezték, mivel „szülőfalujában”, Békésszentandráson akkortájt már nem működött szülőotthon. Bencsik Menyhért (1889-1972) nagyapja saját, viszonylag kicsi, öt katasztrális hold földjén gazdálkodott a falu legnagyobb tanyavilágában. Miután földjüket elvették, beköltöztek a faluba. Apai nagyanyja, Mácsai Ilona (1899-1985) Kunszentmártonból származott. Kezdetben édesapja, Bencsik János (1926-1997) is a családi birtokon dolgozott, majd a földek elvétele után sok százezer sorstársához hasonlóan „kényszermunkásnak” állt. Csipai Gáspár (1908-1996) nagyapja szintén saját földjein dolgozott, mintegy hatvanhárom katasztrális holdnyi birtokán. A kolhozba semmi áron sem volt hajlandó belépni, tehetős parasztember lévén kuláklistára tették, s miután földjét is elvették, a tanya körül meghagyott egy hold földön gazdálkodott haláláig. A növénytermesztés mellett állatokat is tartottak. Anyai nagyanyja, Szécsi Mária (1909-1995) volt az, aki feldolgozta a tejterméket, s vitte a falu piacára. Édesanyja, Csipai Mária (1933-1986) a Szarvasi Háziipari Szövetkezet bedolgozója volt. Azon kevésszámú ember közé tartozik, aki nemcsak a személyes életének emlékeiről, hanem a felmenők régmúltjáról, az évszázadokkal korábbi családi vonatkozású történésekről is egyre több és rendszerezett ismerettel rendelkezik. Jelen ismeretei szerint ereiben jász, kun, palóc, székely, horvát, rác, örmény, oláh, cigány, morva, szlovák, lengyel és német vér vegyül, így aztán hamisítatlan kárpát-medencei magyar. Felmenői között egyaránt fellelhetőek a városi és paraszt polgárok, armalisták és kuriális kisnemesek. Szerepet játszottak a török hódoltság során elnéptelenedett Kunszentmárton és Békésszentandrás újjátelepítésében. 1745-ben tevékenyen kivették részüket az I. Lipót által elzálogosított Jászkunság önrendelkezési jogának megváltásából, valamint az 1800-as évek első felében Szentes város örökváltságát biztosító tárgyalásokból.
Általános iskolai tanulmányait Békésszentandráson, a középiskolait pedig Szarvason, a Vajda Péter Gimnáziumban végezte. 1983-ban beiratkozott a Szegedi Római Katolikus Hittudományi Főiskolára, de tanulmányainak megkezdése előtt azonban le kellett töltenie kötelező sorkatonai szolgálatát Lentiben, a teológusok „gyűjtőjében”. 1988 őszén, két és félévi szemináriumi esztendő után Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folytatta teológiai és hitoktatói tanulmányait, melyet 1990-ben sikerrel fejezett be. 1987-ben egy hónap erejéig Szabados Csaba oroszlányi fuvarozó alkalmazottja, ahol rakodóként dolgozott, majd a megyei Gyermekvédő Intézetben dolgozott nevelőként. 1988-ban alapító munkatársa Tatabánya város Családsegítő Szolgálatának. 1989-ben beiratkozott a szakminisztérium által indított szociális munkás képzésre, melyet 1991-ben befogadott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskola. Itt szerezte meg második – szociális munkás – diplomáját 1993-ban.
Nagy hatással volt rá Solt Ottilia (1944-1997), a SZETA alapító szociológusa, akin keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1989 júniusában lépett be az SZDSZ tatabányai csoportjába. Még ebben az esztendőben harmadmagával engedélyt kértek Lenin szobrának eltávolítására, melynek tízezer forintos költségét is elharmadolták. Tüntetést szerveztek az önkényuralmi rendszert megtestesítő munkásőrség ellen. 1990 őszén, az első szabad önkormányzati választáson SZDSZ – Fidesz – Vállalkozók Pártja közös jelöltként indult, s körzetében közel hatvan százalékos eredménnyel képviselővé, majd a liberális többségű képviselő-testületben polgármesterré választották. A nehézipar összeomlásának köszönhetően a hetvenötezer lakosú városban tizenkettő ezren veszítették el állásukat egy esztendő alatt. Az első esztendő a város erőforrásainak és gondjainak felmérésével, továbbá a lehetséges szövetségesek felkutatásával telt, majd megkezdődött a hiányzó műszaki infrastruktúra – gázvezeték, csatornahálózat, hulladékkezelő, második villamosenergia betáplálási pont – kiépítése. A város szétforgácsolódó identitásának megerősítése érdekében új, a polgári értékrend meghonosodását szolgáló intézményeket hoztak létre: főiskola, színház, helytörténeti múzeum, levéltár.
1993 októberétől a szabad demokraták újjászervezett önkormányzati tanácsadó testületének elnöke, 1991-1993 között a Megyei Jogú Városok Szövetségének egyik alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. A határon túli magyarság iránti elkötelezettsége és nemzeti szabadelvű gondolkodása alapján 1994-ben belépett a Rákóczi Szövetségbe. Munkája mellett, 1993-1996 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szociológusi, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasra kihelyezett karán településüzemeltető mérnöki diplomát szerzett.
1994 decemberében egyéni körzetében és polgármesterként is újraválasztották. Az SZDSZ listájáról a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közgyűlésébe is bekerült, ahol négy évig a területfejlesztési bizottság alelnöke volt. A még 1989-ben kötött házassága, mely nem tudta feldolgozni az időközben történt változásokat, 1995-ben válással végződött. A házasságból három gyermek született: János (1990), Krisztina (1993), Annamária (1995). Életrajzának ezen pontja ma sem tölti el büszkeséggel, ugyanakkor hálás a Gondviselésnek azért, hogy mind gyermekeivel, mind pedig édesanyjukkal rendezett és baráti kapcsolatot tudtak kialakítani.
1995-ben befejeződött a város stratégiai működőképességének felmérése, a költségvetés és önkormányzati vagyon auditálása, a helyi gazdaságfejlesztési stratégia elkészítése és közgyűlés általi elfogadása, az intézményi rendszer átalakítása, a város költségvetési helyzetének konszolidálása. Mindeközben szakértőként részt vett az első területfejlesztési törvény kidolgozását végző szakpolitikai műhely munkájában. 1996-ban létrehozták a város tulajdonában álló Gazdaságfejlesztő Szervezetet, majd annak közreműködésével a Tatabányai Ipari Parkot. A nemzetközi kapcsolatrendszer felhasználásával megkezdődött a tervszerű befektető keresés, és a helyi gazdaságszerkezet megújításának évtizedes folyamata.
1997 februárjában – az SZDSZ Országos Tanács elnökségi tagjává választása után – önkormányzati tanácsadó testületi elnökségéről lemondott. A jórészt fiatal politikusokból álló elnökség tagjaként a párt erkölcsi válságból kivezető útját kereste, a gyakorlatiasabb és a mindennapi ügyek megoldására koncentráló politizálást sürgetett. A liberális párt megújulása érdekében a vidéki és az önkormányzati politikusok bevonását szorgalmazta. 1996 késő őszén pártja vezetőinek jelenlétében szigorú elemzést adott az SZDSZ koalíciós vergődéséről, érezve és megjósolva a várható választási bukást. A szocialistákkal kötött koalícióból történő azonnali kilépést szorgalmazta. Úgy vélekedett, ha a párt nem teszi meg ezt a bátor lépést, akkor bele fog simulni a szocialisták „arculatába”, s a majdan megalakuló jobbközép kormányban a kisgazdák fogják elfoglalni a nemzeti szabadelvűek helyét. Tatabányán eközben kiépítették a hiányzó infrastruktúrát, létrehoztak egy gazdaságfejlesztő szervezetet és vele együtt egy ipari parkot, melyek segítségével jelentős mértékben csökkentették a munkanélküliek számát. Sokak számára bizonyossággá vált, hogy van élet a bányászat után.
1998-ban a tavaszi országgyűlési választásokon a sikertelenségre ítélt kisbéri körzetben senki sem akarta felvállalni e „megtisztelő” feladatot. Végül is, hogy ne maradjon lyukasan a megye, eleget tett a felkérésnek. Az első fordulóban Keleti György szocialista honvédelmi miniszter, valamint a Fidesz-MDF jelöltje mögött a harmadik helyen végzett. A két választási forduló között határozottan ellenezte a szocialistákkal kötendő újabb választási szövetséget, melynek a párt országos tanácsában is hangot adott, s a pártvezetés kérésének ellenére nem lépett vissza a szocialista jelölt javára. Az országos lista huszonnegyedik helyéről szerzett parlamenti mandátumot. A választási vereséget követő tisztújító küldöttgyűlésen kemény kritikával illette pártja választási sikertelenségét előidéző hibás politikát. Egyebek mellett azt vetve a vezetés szemére, hogy a „hatalmon maradás görcsös akarása kis híján a szocialisták csatlósává silányította a Szabad Demokraták Szövetségét”. Az újonnan felálló parlament első munkanapjainak tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy az általa szükségesnek tartott politikai változások érdemi befolyásolására már nincs lehetősége az alakulásakor még erősen antikommunista beállítottságú és a nemzeti szabadelvűségnek is helyet adó politikai szervezetben. 1998. július 8-án bejelentette kilépését a pártból, s augusztus 30-i hatállyal parlamenti mandátumát is visszaadta. 1998 őszén immáron független jelöltként indult és nagy fölénnyel harmadszor is elnyerte a polgármesteri tisztséget, s megőrizte egyéni képviselői mandátumát is. A Tatai-medence természeti és élővilágát ért károk helyreállítására és egy új térségfejlesztési politika kialakítása céljával létrehozott Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség egyik kezdeményezője, s egy ideig a társulás elnöke. Ezen időszak alatt alakították át az egyesületet valóságos ernyőszervezetté, mely az önkormányzatok és gazdasági szervezetek mellett immáron a civil világ erejére is támaszkodhatott. Az ezredforduló idején a szellemi tőke gyarapodása, a helyi munkaerő felkészültségének javulása lehetővé tette az egyszerű összeszerelő tevékenységet végző vállalkozások helyére a nagyobb hozzáadott értéket képviselő cégek Tatabányára történő letelepítését.
1999 óta tagja a Magyar Transzperszonális Egyesületnek. Évek óta együttműködik a Lányi András által fémjelzett Védegylet munkacsoporttal. Időközben csatlakozik a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülethez. 2001 utolsó napjainak egyikén házasságot kötött Szász Mónikával. 2002-ben Kovalcsik Józseffel közösen „újraalapítják” azt a Jelenkutató Alapítványt, amelyet 1990-ben nyolc szociológiai oktatási-kutatási intézmény és ötvenegy magánszemély alapított meg. Az alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy a szociológia, a történelem és politika területén jelenkori tudományos kutatásokat szervezzen és támogasson szakmai érdeklődők bevonásával, valamint az eredmények minél szélesebb körű bemutatásával. Az Alapítvány kiemelt céljai között szerepel a Jelenkori társadalomtörténeti kutatások és a politikai folyamatok dokumentálása, különös tekintettel a rendszerváltozások, illetve a rendszerváltások, az átmenet társadalom és politikatörténetére az 1944-1945. évi korszakhatártól kezdődően, a modernkori magyarországi elitek – és politikai pártok kutatásának támogatása és az elérhető emlékanyagok, dokumentumok gyűjtése, archiválása.
2002-ben a pártoktól távolságot tartó függetlenként indult mindkét választáson. A májusi országgyűlésin a második helyen végzett, megelőzve a jobboldal jelöltjét. A második forduló előtt azonban visszalépett. Az októberi választáson a jobboldal már nem állított ellenében jelöltet, s immár negyedik alkalommal kezdhetett neki városvezetői szolgálatának. A legutóbbi években újabb befektetőket vonzott a város. Megjelent a kutatás-fejlesztés és javultak a logisztikai feltételek. A városban befektetett működő tőke értéke meghaladta a kettőszáz milliárd forintot, a létrehozott munkahelyek száma pedig a tízezret.
2003 májusában feleségével együtt gyalogszerrel járták végig az ősi spanyol Szent Jakab zarándokutat, a Camino-t. Az út során tettek fogadalmat arra, hogy életük hátralévő részében azon fognak munkálkodni, hogy a Kárpát-medencében létrejöhessen a Nagyboldogasszonyról nevezett spirituális zarándokút. Az év végéhez közeledve „Lámpagyújtogató” címmel megjelent a korábbi rádiós jegyzeteit tartalmazó önálló kötete. 2002-ben a Politikai Foglyok Szövetsége a „Hazáért Érdemkereszt” elismerésben részesítette. Ugyanezen esztendő decemberében a bányász hagyományok ápolásáért végzett munkája elismeréseként Szent Borbála díjban részesült. 2004 szeptemberében megkapta a Politikai Elítéltek Közössége érdemkeresztjét, míg 2005. június 16-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság „301-es emlékéremmel ismerte el az 1956-os események emlékezetének megőrzése érdekében végzett szolgálatát.
2004. április 2-án adta hírül a sajtó, hogy belépett a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségbe. Egy kis politikai fricskát is megengedve magának indoklásképpen azt mondta, hogy a miniszterelnök évértékelő beszéde szerint útelágazáshoz érkeztünk, de az általa választott út egy huszonöt évvel azelőtti Magyarországhoz vezet, ő pedig inkább a nemzeti megújulás útját választja. Orbán Viktor pártelnök megbízta a választókerület elnöki feladatainak ellátásával. 2004 novemberében megszületett Magor nevű kisfiuk. II. János Pál pápa családjával együtt pápai áldásban részesítette. Szabadidejében továbbra is bújja az ország levéltárait. Időközben kutatása horizontját kiterjesztette a Kárpát-medence középkori migrációjára és a magyarországi nem magyar nemzetiségek történelmének kutatására. Meggyőződése szerint csak akkor lehet sikeresen ellensúlyozni a kedvezőtlen globális hatásokat, ha a Duna-medencében élő nemzetek lokális együttműködésében minőségi változás áll elő.
2005 februárjában egyik aláírója annak a nyílt levélnek, melyben több mint száz közéleti személyiség az országgyűlési képviselők figyelmébe ajánlja Sólyom Lászlót, mint a köztársasági elnöki tisztre alkalmasnak bizonyuló személyt. 2005 tavaszán a sikertelen népszavazás hatására gyalogosan zarándokolt el Tatabányáról Csíksomlyóba, a pünkösdi búcsúba, hogy megengesztelje a magyar nemzet pártfogóját, Nagyboldogasszonyunkat, valamint kiengesztelje erdélyi testvéreinket. A népszavazás egy éves évfordulóján a Magyar Könyvklub és a Springer kiadásában „Kiengesztelődés” címmel megjelent a zarándokút szubjektív „útinaplója”. Közben csatlakozik a Cursillo-mozgalomhoz, s nyíltan hirdeti, hogy a magyar nemzet megerősödéséhez engesztelő áldozatra van szükség. A középkorban a kereszténység felvétele tette Magyarországot Európa védőpajzsává, s most a nemzeti megmaradásunk ismételten kereszténységünk megújításának sikerességétől függ. 2005 júliusától a Fidesz-MPSZ Komárom-Esztergom Megyei Választmányának elnökségi tagja. A párt Országos Választmányának tagja.
A 2006. évi országgyűlési választásokon a párt Komárom-Esztergom megyei területi listájáról szerzett mandátumot. A parlamentben a gazdasági és informatikai bizottság, a közlekedési és infrastruktúra-fejlesztési albizottság és a vállalkozás- és kutatásfejlesztési albizottság tagja. Az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar Nemzeti Csoportja megválasztotta a Magyar – Román Baráti Tagozat alelnökévé. 2006 októberétől a tatabányai polgárok bizalmából ötödik ciklusban tölti be a polgármesteri tisztséget, valamint az 5. számú választókerület önkormányzati képviselői posztját. 2006-ban Polgármesteri Ezüstlánc Díjban részesül. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete azon polgármesterek elismerésére, akik kimagasló tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak a magyar önkormányzatiság fejlesztéséhez, életpályájukat az önkormányzatok ügyének szentelték, Polgármesteri Ezüstlánc Díjat alapított. Az Alapító Okirat szerint a díjat azok a hazai és határon túli magyar polgármesterek kaphatják meg, akik legalább két teljes cikluson keresztül betöltötték tisztségüket, tevékenységük kimagaslóan hozzájárult az önkormányzatiság fejlesztéséhez, elismert szereplői a polgármesterek közösségének. Ugyanebben az esztendőben az a megtiszteltetés érte, hogy a város bányamérnökei, szakestély keretében, „alias Zarándok” néven firmává avatták, s ezzel zárt közösségükbe fogadták. 2006-ban tíz társával együtt megalapították a Mária Út Közhasznú Egyesületet, melynek alapító nyilatkozatában olvasható az alábbi szöveg: „Aki nem leli hivatását, az boldogtalan. Nincs ez másképp a nemzetek életében sem. Azonban a nemzetek valódi küldetését számunkra megmutatja történelmük. Saját történelmünkön végigtekintve megállapíthatjuk, hogy magyar nemzetünk egyik legsajátosabb jegye, a Mária-tisztelet. Azonban amióta letértünk erről az útról, már nem találjuk hivatásunkat. Itt az ideje, hogy újra a Boldogasszony által kijelölt úton járjunk, hogy újra megtaláljuk ősi küldetésünket!” A család ebben az esztendőben Vértesszőlősön támogatja egy Mária szobor, Pilisszántón pedig egy Nagyboldogasszony szobor felállítását.
2007-ben tovább folytatódott az ipari park betelepítése, mely a japán befektetők megjelenését hozta magával. Irányításával megalkotásra került az ország első települési klímastratégiája, melyet szenvedélyes vitát követően a város közgyűlése jóváhagyott. 2007. november 17-én az Első Hosszúhetényi Klímanap keretében Albertirsa, Hosszúhetény, Pilis, Pomáz és Tatabánya polgármesterei és klímakoordinátorai, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében működő Éghajlatváltozás Kutatóműhely munkatársai aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben kifejezték azt a szándékukat, hogy megalakítják a Klímabarát Települések Szövetségét. Alapító okiratukban a következőket rögzítették: „Az éghajlatváltozás egy olyan súlyos betegséghez hasonlítható, amelynek következményeit ma már minden ember és minden társadalom közvetlenül megtapasztalhatja. A betegség felismerése után megkezdődött a megfelelő gyógymódok keresése, amely azonban eddig nem vezetett eredményre. Ez a felismerés a lehetséges gyógymódok keresését minden eddiginél intenzívebbé tette és a Föld számos országában egyre több városban, faluban és helyi közösségben keresik a gyógyulás lehetőségeit. A Klímabarát települések ehhez az egyre kiterjedtebb tevékenységhez kapcsolódnak abban a reményben, hogy a helyi és közösségi kezdeményezések sokasága – egymást is erősítve – megtalálhatja a betegség gyógymódját. A célkitűzéseinket napjainkban még hangsúlyosabbá teszi a fejlett világban kibontakozóban lévő gazdasági és társadalmi válság, melyet a harmadik világ humanitárius katasztrófái kísérhetnek. Ezért elengedhetetlen új társadalmi válaszok keresése, melynek alkalmas színterei lehetnek a Klímabarát települések.”
2007-ben Navracsics Tibor felkérésére részt vesz a Fidesz „Jövőnk Műhely” programalkotó munkájában, melynek során az „állam és a közszolgáltatás” témakörét gondozza. A MOM Művelődési Központban tartott előadása keltette fel először Orbán Viktor pártelnök érdeklődését. Az akkor elmondottakból számos elem visszaköszönt a 2010-es kormányprogramban, és az azt követő akciótervekben: „Két évtizeddel ezelőtt abban a hiszemben kezdtünk neki az államszocialista rendszer lebontásának, hogy szociális piacgazdaságot építünk. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt másfél évtizedben a domináns tőkeérdek maga alá gyűrte az igazságosság és a szolidaritás értékeit. A neoliberális társadalompolitika az állam tudatos meggyengítésére törekszik, ezért a közszolgáltatások többségét a tőke kezébe adja. Így történt ez az energiaellátás területén, s erre törekszik a tömegközlekedés, az ivóvízellátás, az egészségügy és a postai szolgáltatások tervezett privatizálásával. A tőkeérdek viszont nem törődik az igazságosság – elérhetőség és minőség – kérdéskörével, csak a haszon maximalizálása foglalkoztatja. A privatizáció idején elfogadott, közszolgáltatásokat szabályozó törvények, pedig a lakosság kiszolgáltatottságának mérséklése helyett, a tőke természetellenes profitéhségének kielégítését szolgálták és szolgálják mind a mai napig. Az ismertetett tények alapján kimondhatjuk, hogy nem reformra, hanem gazdasági és társadalompolitikai irányváltásra van szükség. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön. Az új társadalompolitikának egyensúlyra kell törekednie a piaci hajtóerők, valamint az emberi létfeltételek és esélyek között. Új alkut kell kötni a multinacionális tőkével és a privatizált, külföldi tulajdonban álló szolgáltatókkal. Hatékony állami szerepvállalásra van szükség, mely képes a közérdeket érvényre juttatni.”
2007 augusztusában 61 közéleti szereplővel egyetemben nyílt levélben szólították fel a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormányt, hogy vonja vissza a nemzeti vagyon elkótyavetyélését lehetővé tevő vagyontörvényt, melyet Sólyom László köztársasági elnök visszaküldött az Országgyűlés számára megfontolásra. A „Hatvankettek” egyik meghatározó személyeként számtalanszor szólalt fel a parlamentben, vett részt közterületi tüntetésen a nemzeti vagyon tervezett kiárusítása ellen. Ekkor irányították rá a politika és a közvélemény figyelmét a természeti erőforrásokon alapuló monopolszolgáltatások – energiaellátás, vízszolgáltatás, közösségi közlekedés, állami földalap – közösségi tulajdonban tartása, illetve visszavétele fontosságára. A decemberi utolsó parlamenti ülésre előterjesztett Lisszaboni Szerződést – miután arra sem volt idejük a képviselőknek, hogy érdemben elolvashassák azt -, az ország szuverenitásának korlátozására irányuló kísérletnek értékelte, s szavazatával nem támogatta azt. A 2007-es esztendő a magánéletben is változást hozott, s újabb gyermekáldásban részesült a család Hanga lányuk érkezésével.
2008. január elsején, a hagyományos újévi koncerten bejelentette, hogy ez az utolsó polgármesteri ciklusa, 2010-től már nem vállalja tovább a város irányítását. A tervszerű ipartelepítés mellett ez az esztendő áttörést hozott a város jóléti beruházásai terén is. A helyi gazdaság növekedése lehetővé tette a színházépület teljes rekonstrukciójának és a városi strand és élményfürdő megépítésének elindítását, a fűtőerőmű megvásárlásának előkészítését. Országos mozgalmat indítva sikeresen hiúsította meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, állami tulajdonban lévő regionális vízművekre vonatkozó privatizációs törekvésit. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia parlamenti vitájában kiemelte, hogy az üvegházhatású-gázok kibocsátás-csökkentése mellett kiemelten kell kezelni az alkalmazkodás és a társadalmi szemléletformálás kérdését is, miután Magyarország sokkal sérülékenyebb, mint az európai átlag. Az év során Orbán Viktor két alkalommal is ellátogatott Tatabányára. Második alkalommal magánlátogatásra érkezett, s mintegy háromórás beszélgetést követően felkérte Bencsik Jánost, hogy vegyen részt a 2010-ben megalakuló új kormány munkájában. Bencsik a felkéréstől nem zárkózott el, ugyanakkor jelezte, hogy neki is megvannak a „gyengéi”: sosem volt zsoldos, és nem is lesz az, de szabad emberként kész a nemzet ügyeit szolgálni.
2009-ben megtörtént a fűtőerőmű többségi tulajdonának önkormányzat általi megvásárlása, a felújított színház átadása, az élményfürdő és strand avatása, a sportcsarnok bővítése, továbbá a birkózócsarnok megépítése. Az Állami Számvevőszék átfogó vizsgálata példaértékűnek nyilvánította a város költségvetési- és vagyongazdálkodását. Építőipari szakmai szervezetekkel közös műhelyt alakítva kidolgozták a Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi (KÉK) programot, mely az ország épületállományának építészeti és épületgépészeti beavatkozásokkal történő megújítására tett javaslatot. Ennek figyelembe vételével, Baráth Etelével együtt koordinálta a hazai építőipar teljes ellehetetlenülését megelőzni szándékozó ötpárti parlamenti együttműködést, melynek eredményeként az Országgyűlés konszenzussal fogadta el a javasolt akciótervet. Részt vett az állami tulajdonban lévő energetikai vállalatoknál történt pénzügyi visszaélések feltárásában, melynek végén megállapítást nyert, hogy a kormánypártokhoz köthető politikusok és vállalatvezetők mintegy 60 milliárd forinttal rövidítették meg a közvagyont. Ebben az évben készült el Jelenczki István „Háború a nemzet ellen” címet viselő filmje, mely a nemzeti vagyon elherdálásának két évtizedét mutatta be a „Hatvankettek” körébe tartozó szakértők – köztük Bencsik János – megszólaltatásával. Lányi András, továbbá az Élőlánc Magyarországért mozgalommal együtt megtartották az első Nemzeti Zarándoklatot, mely a négy égtáj felől Budapestre érkezve a nemzeti vagyon megőrzésének, továbbá a kistelepülések autonómiájának fontosságára, a város és vidéke közös sorskérdéseire kívánta felhívni a közvélemény figyelmét.
2010-ben újabb befektetések letelepítésére került sor a város ipari parkjában, mely tovább színesítette Tatabánya gazdaságszerkezetét. Az év első napjaiban jött létre az a találkozás, mely megteremtette számára a Járosi Márton által vezetett nemzeti elkötelezettségű energetikai szakértőkkel való rendszeres konzultáció lehetőségét, mely már a kormányzásra való felkészülés gyakorlati szakasza volt. A tavaszi országgyűlési választáson történelmet írva, a tatabányai választókerület történelmében először, jobboldali jelöltként szerzett egyéni képviselői mandátumot. Júniusi államtitkári kinevezésével egyidejűleg, húsz éves polgármesteri szolgálata is megszűnt. Helyét ideiglenesen az általa kiválasztott és nyolc éven keresztül tudatosan „épített” helyettese, Schmidt Csaba vette át, aki az őszi önkormányzati választásokon polgármesteri megbízást kapott a város polgáraitól. Ezzel a tervezett módon történt meg az utódlás biztosítása. Kormányzati szolgálatát a Nemzetgazdasági Minisztérium Otthonteremtésért és Energiastratégiáért felelős államtitkáraként kezdte, melynek keretében brit mintára egyesítette az energetikai és klímapolitikai területeket. Ugyanakkor az indulás napjaiban derült ki számára, hogy a napi energiaszabályozási kérdések egy másik minisztérium, az NFM hatáskörébe tartoznak. Három hónap után elérte, hogy az egységes energiapolitika feltételeit biztosítandó, a „félbevágott” államtitkárságok egyesülhessenek. Két lehetőség közül választhatott az év őszén, marad az NGM-ben belgazdaságért felelős államtitkárként, vagy átkerül az NFM-be, ahol létrehozhatja az egységes klíma- és energiapolitikai államtitkárságot. Ez utóbbit választva Szent Borbála Napján hivatalosan is átkerült az NFM állományába. Az első kormányzati év eredményei közé tartozott a lakástakarék törvény vonzóbbá tétele, egyben az épületenergetikai célok megvalósításába történő erőteljesebb integrálása, a megújuló energia cselekvési terv megalkotása, valamint egy új, nonprofit energiaárazási rendszer bevezetése, mely megszüntette a szolgáltatók extraprofit szerzési lehetőségét.
2011-ben irányításával készült el a Nemzeti Energiastratégia, mely szakított a korábbi évtizedek külső elvárásoknak megfelelni szándékozó irányvonalával. A nemzeti érdekek mentén lefektetett stratégiai dokumentumot nyílt tervezéssel, szakmai és társadalmi egyeztetéssel véglegesítették, melyet októberben fogadott el az Országgyűlés. Annak érdekében, hogy elkerüljék a „fiókban történő elsüllyedését”, az országgyűlési határozatban cselekvési tervek elkészítésének kötelezettségét határozták meg a Kormány számára. Az év során került átalakításra az energiatermelők extraprofitját biztosító, eltorzult kötelező áramátvételi rendszer (KÁT), s került bevezetésre a távhőtermelés versenyképességét javító hő oldali átvételi rendszer, mely közel ötven százalékos fogyasztói áremelkedést akadályozott meg a távhőt igénybe vevő lakossági szektorban. Közreműködésével stabilizálódott az ország utolsó mélyművelésű bányáját is magába foglaló Vértesi Erőmű Zrt helyzete, s 2014-ig meghosszabbították a Márkushegyi Bányaüzem működési idejét. Elkészült az új, megújulóenergia átvételi rendszer szakmai és szabályozási rendszere, de azt a Kormány többszöri nekifutásra sem fogadta el az év végéig. Az év végén szakmai- és társadalompolitikai jellegű vitába keveredett kormányzati feletteseivel. Elismerte az energiaárak befagyasztását követő árcsökkentés társadalmi indokoltságát, de a részletszabályok kialakításánál a szakmai és ellátás-biztonsági szempontok érvényesítését is fontosnak tartotta. Az általa javasolt szociális tarifa rendszer helyett az általános érvényű rezsicsökkentés irányába mozdult el a kormányzati politika. A politikai közösséghez tartozó képviselőként fegyelmezetten tudomásul vette az eltérő álláspontot, de miután szakpolitikusként nem tudott azzal teljes mértékben azonosulni, december végi hatállyal lemondott államtitkári megbízatásáról. Az év tavaszán került sor az Alaptörvény megalkotására, melynek során vita alakult ki a kormánypárti frakción belül, hogy Alkotmány, vagy Alaptörvény szülessen. Markáns álláspontot képviselt ebben a kérdésben is, s két hónap háttéregyeztetéseinek következtében, komoly súllyal rendelkező közéleti személyek bevonásával meggyőzték Kövér László házelnököt, s rajta keresztül a frakció többségét arról, hogy Magyarország Történeti Alkotmánnyal rendelkezik, melyet felül nem írhat az Országgyűlés, tehát csak Alaptörvény megalkotására van lehetősége.
2012 januárjában visszatért a Gazdasági és Informatikai Bizottságba, továbbá Rogán Antaltól átvette az Energetikai Albizottság elnöki teendőit. Fegyelmezetten vett részt a frakció munkájában, ugyanakkor néhány jogszabály esetében – európai finanszírozási paktum, közműadó, földforgalmi törvény, külföldiek kötvényvásárlás fejében történő magyarországi letelepedése – lelkiismereti, illetve szakmai indokok alapján eltérő álláspontot képviselt. Ezek közül a földforgalmi törvény vitája során tanúsított álláspontja keltette a legnagyobb közfigyelmet, melynek során Ángyán Józseffel közös módosító indítványok benyújtásával kívánták elősegíteni a családi gazdaságok nagyüzemekkel szembeni versenyképességének javítását, megerősödését. Ősztől kezdve egyre több civil- és szakmai szervezet kapcsolódott be az „Összefogás a Szülőföldért Mozgalomba”, melynek hátterében ott volt a Makovecz-féle Magyarországért Egyesület, a Magyarok Szövetsége, továbbá a Magyar Természetvédők Szövetsége is. Áprilistól munkát vállalt a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet összevonásával létrejövő Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben, ahol irányításával létrejött a Nemzeti Alkalmazkodási Központ. A tudományos intézet elsősorban az éghajlatváltozással és az erőforrásválsággal kapcsolatos kutatásokra fókuszálva segíti a kormányzati döntéselőkészítő munkát. Az év végéig kimunkálták a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer megvalósíthatósági tanulmányát, részt vettek a Nemzeti Energiastratégiához kapcsolódó Ásványkészletezési- és Hasznosítási Cselekvési Terv kidolgozásában, továbbá az ágazati szakmai szervezetek bevonásával megkezdték a Hazai Dekarbonizációs Útiterv kidolgozását. Az év közepétől egyben az anyaintézmény (MFGI) igazgatóhelyettesi feladatait is betölti. Az év tavaszán elnökségi munkát vállal a Mária Út Közhasznú Egyesületben, mely időközben felmérte és kijelölte a zarándokút Mariazell és Csíksomlyó közötti szakaszát, melyet Nagyboldogasszony napján Erdő Péter bíboros áldotta meg, s adta át a zarándokok számára. Miután többszöri megkeresésre is elhárította magától, hogy jelöltséget vállaljon a 2014-es országgyűlési választásokon, az év márciusában megszűnt választókerületi elnöki megbízatása. A posztot nem töltötték be az év során. Szeptemberben Orbán Viktor kormánybiztosi megbízást ajánlott számára egy nemzeti épületenergetikai program beindítására, de miután Bencsik János az aprófalvas térségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat is szerette volna belefoglalni az egységes keretrendszerbe, nem született megegyezés. A 2002-ben társalapítóként „megmentett” Jelenkutató Alapítvány által birtokolt, a rendszerváltozás idején keletkezett iratanyagot az év során átadták a Nemzeti Közszolgálati Egyetem számára. A Nemzeti Közigazgatási Intézet és a Jelenkutatások Alapítvány 2011 júniusában megállapodást kötött arról, hogy az Alapítvány által működése során gyűjtött és kutatásaiból keletkezett, az elmúlt két évtizedet felölelő dokumentumait, kutatási anyagait Rendszerváltás Gyűjtemény Archívum elnevezéssel a Magyar Állam javára adományozza ingyenesen. Időközben megtörtént a Gyűjtemény elsődleges rendezése, és az időközben létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem könyvtárában történő elhelyezése. Mintegy 400 pártról, a magyarországi többpártrendszer keletkezéséről, struktúrájáról és működéséről vannak értékelhető és feldolgozható dokumentumállományok. Mintegy 150 pártnak van külön dossziéja. A 68 rendszerváltó párt rövid történetét és programját könyv formában is kiadták, s feldolgozták a legalább egy jelöltet állító 92 párt történetét is. Elkészítették és kiadták a magyarországi pártok lexikonját, amely igazi alapműnek számít. Továbbra is dolgozik az Alapítvány Falukutató Műhelye. Az elmúlt évek tematikájában szerepelt az ormánsági szegénység, a vidék gazdaságában megjelenő alkalmazkodási stratégiák, az ukrajnai és szerbiai határok átjárhatóságának vizsgálata is.
2013 elsődlegesen az alkalmazkodással kapcsolatos tudományos műhelyek megteremtéséről és megerősödéséről szólt. A Nemzeti Alkalmazkodási Központ keretében irányításával készült el az újszerkezetű Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, mely már magában foglalja a Hazai Dekarbonizációs Útitervet, a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiát, továbbá a szemléletformálással kapcsolatos partnerségi tervet. Miután a megbízást adó NFM a szakmai és társadalmi egyeztetés folyamatát is az intézetre bízta. Az ősz során Bencsik János vezetésével lebonyolították a szükséges egyeztetéseket, átvezették a stratégiai keretrendszert erősítő javaslatokat, s a dokumentumot decemberben a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet, kormány általi megtárgyalásra alkalmasnak minősítette. A Norvég Alaptól elnyert pályázati forrás segítségével megkezdődhetett a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása is, mely az éghajlatváltozással kapcsolatos kitettségi, érzékenységi, sérülékenységi vizsgálatok, elemzések lefolytatásához nyújthat módszertani segítséget, melynek következtében megalapozottabb fejlesztési programok születhetnek a 2014-20 közötti fejlesztési források éghajlatvédelmi szempontú célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Az év során külön kutatási programot indítottak a Tata-medence karsztforrásainak „visszatérésével” kapcsolatos földtani veszélyforrások feltárása érdekében. Az intézményes együttműködés keretében az NSKI-ban felállításra került egy Jelenkutató Osztály, mely elsősorban nemzetstratégiai szempontból, kárpát-medencei léptékben vizsgálja a vidéki térségek önellátó és népességmegtartó képességének alakulását. Az NKE Molnár Tamás Kutató Intézetében pedig létrejött a Jelenkutató Csoport, mely az intézet számára korábban átadott – és a Magyar Közigazgatási Intézet időközben alapszinten feldolgozott iratanyagával kibővített – gyűjteményére alapozva elsősorban közigazgatási, párt és politikatörténeti kutatásokra szakosodik. Az intézetek közötti együttműködés lehetőséget biztosít arra, hogy összehangoltan váljon értelmezhetővé a „táj és népe” kapcsolata a természeti, a humán és a gazdasági erőforrások egyesített keretrendszerében. Ebben az esztendőben is folytatódott az értékelvű politizálás és a többségi frakcióhoz való tartozás között meghúzódó törésvonalak áthidalására irányuló törekvés. A frakció álláspontjától részben eltérő álláspontot képviselt a földforgalmi törvény, a közadatok hozzáférhetősége, a trafiktörvény és a tankönyvkiadás államosítása kapcsán. Javaslatára bekerült az Alaptörvénybe a családi gazdaságok fogalma. Az Országgyűlés támogatta a gáztárolók állami tulajdonba vételére vonatkozó törvényjavaslatát, továbbá a versenytörvény módosítására tett indítványát, mely megkönnyítheti a monopolisztikus közszolgáltatásokat nyújtó gazdasági társaságok újraállamosítását. Ősztől a Fenntartható Fejlődés Bizottság tagjává választották, így könnyebbé vált a gazdasági és fenntarthatósági szempontok egységes szakpolitikai keretrendszerben történő egyesítése. A földforgalmi törvény végszavazását követően sokan azt várták, hogy Ángyán Józseffel együtt fog távozni a frakcióból. A nyár azonban jótékony módon oldotta fel a meglévő tartalmi és személyi ellentéteket. Miután az időközben Tatával és három szomszédos településsel is kiegészített tatabányai választókerületben másfél év alatt sem sikerült érdemben előrelépni az utódlás kérdésében, a párt vezetése ismételten megkereste a jövőbeni politikai szerepvállalás kérdésében, s az egyeztetések lezárultával, novemberben ismét választókerületi megbízást kapott a korábban kormányzati pozíciójáról lemondott, számos kérdésben önálló véleménnyel rendelkező, és azt a parlamenti szavazások során is vállaló képviselő. 2013. december 9-én a Fidesz Országos Választmánya jóváhagyta a 2014-es országgyűlési választásokra vonatkozó képviselő-jelöltségét. Jelenleg a Fenntartható fejlődés bizottsága alelnöke, valamint a Gazdasági bizottság tagja.