Teljes szöveg:
Nagyon leegyszerűsítem, hogy érthető legyen a probléma, a számomra adott probléma. Vagy azt mondom, hogy minden a házasság jogintézménye alá tartozik, és ez az, amit véd a magyar állam törvényhozása, alkotmánya, egész jogrendje, és abból a képből indulunk ki, ami a szóban benne foglaltatik, az egy házban egy oltalom alatt levő emberek közössége, és ennyiben sajátosan - és talán ezzel nem feszítem túl a fölszólalás eszmei körét - beletartozhat adott esetben egy szerzetesi közösség, amely egy házban létezik, beletartozhat egy kollégiumi közösség, beletartozhat egy különnemű emberek szövetségéből fölépülő család egy vagy több gyermekkel, vagy éppen gyermektelenül; adekvát módon beletartozhat az én elgondolásom szerint adott esetben két azonos nemű ember közössége, szövetsége, gyermekkel vagy gyermek nélkül akár.
A másik, ami idetartozik, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített és az előbb említett törvény megpróbálta párhuzamba hozni a házasság ma elismert jogi formációjával az élettársi kapcsolat intézménye alatt a regisztráltat és a még nem regisztráltat, ezt azonban nem találta elfogadhatónak az alkotmány alapján az Alkotmánybíróság. Így három különböző kategória jött létre: a házasság két különnemű ember esetében, két különnemű ember élettársi kapcsolata és két azonos nemű ember regisztrálható vagy regisztrálandó kapcsolata.
Ez kétségtelenül egyre jobban komplikálja a helyzetet, de mindnyájunkat szerintem arra indít, akik demokraták vagyunk, és az emberi méltóság védelmezői ex officio, hogy ne azt keressük, hogy miképpen lehetne korlátozni a másik ember szabadságát, élni akarását és képességét, hanem sokkal inkább, hogy hogyan élje úgy a másik ember a szabadságát, hogy a miénket is tiszteletben tartsa.