Simonka György
Simonka Györgynek hívnak. Medgyesegyházán láttam meg a napvilágot, de Pusztaottlakán, egy dél-békési román – szlovák nemzetiségi kisfaluban nevelkedtem, jártam általános iskolába. A békéscsabai 611. sz. Ipari Szakközépiskolában tanultam tovább, mert apám 14 éves koromban kidobott a házból és ez az iskola a jól sportoló fiataloknak hétvégén is tudott lakhatást biztosítani a kollégiumban. Innentől kezdve magamat eltartva és nevelve végeztem el 3 villamosipari, később a mezőgazdasági tecnikus szakmát. Alapfokon beszélek oroszul, lengyelül, csehül, társalgási szinten románul és szlovákul.Dolgoztam Franciaországban, Hollandiában, Szlovákiában és Romániában, de mindig haza húzott a szívem. 2005-től az általam alapított Simba Hungary, 2006-tól a Magyar Termés Tész ügyvezető igazgatója voltam. Jelenleg a országgyűlési képviselői munkám miatt ma már csak tanácsadóként dolgozom.
Szigorú vallásos neveltetésemnek és keresztény értékrendemnek köszönhetően a görögkeleti ortodox egyházközség vezető tanácsában is tevékenykedem.2006-ban szülőfalumban polgármesternek választottak. Ez nagy megtiszteltetés, és óriási kihívás volt számomra. 8 éven át tartó rendkívül nehéz és izgalmas időszak következett; hiszen az összeomlás szélére került önkormányzatot talpra kellett állítani és kézzelfogható eredményeket kellett felmutatni.Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az első perctől kiálló és lehetetlent nem ismerő kollégák vettek körül. Sikerült elérni, hogy mindenki, aki dolgozni szeretne, annak munkát tudunk adni a faluban. Jelentős fejlesztéseket tudtunk megvalósítani mely hosszútávon képes megakadályozni az elvándorlást a településről. (közösségi, infrastrukturális, turisztikai, mezőgazdasági, stb.) A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy ma már büszke a szülőfalumba mindenki arra, hogy Ő Ottlakai és az országban is nagyon sokan tudják, hogy hol van ez a kis „Isten háta mögötti”gyöngyszem.
Mikor megkezdtem a képviselői munkámat sorra azzal kellett szembesülnöm, hogy azok a lehetőségek melyek esélyt adhatnak a térségnek, azt a MSZP-s képviselők el sem kezdték felépíteni és csak üres ígéretek, kidurrant lufik és leomló színpadi elemek voltak az esélyt jelentő kapaszkodók. Mindezek mellett azt tapasztaltam, hogy Dél-Békés mindenhol az utolsó helyen szerepel a fontossági listán. Az előttünk álló feladatok megkövetelték, hogy teljes emberként „fő állásban” beleálljak ebbe a megtisztelő feladatba.Mára valós alternatívák közül van esélye választani a térségnek és Dél-Békésnek valós képviselete van. Bár nem tudunk egy csapásra az ország 10 leghátrányosabb helyzetű térségéből a középmezőnybe kerülni és nem tudunk minden egyes szociológiai, demográfiai, munkanélküliségi adatot megváltoztatni. Viszont a körzetben az utóbbi években lassulnak az elvándorlási mutatók, nő a foglalkoztatottak és csökken a munkanélküliek száma, az összeomlásra ítélt önkormányzatokat sikerült konszolidálni, jelentős, a rendszerváltás óta csak az ígéret szintjén létező infrastrukturális (közút, csatornázás, ivóvíz hálózat, stb.) fejlesztések egy része befejeződött, jelentős részben folyamatban van és nagyobb része már legalább tervezési és koncepcionális dokumentumok szintjén elkészült.
A térség húzóágazatának számító mezőgazdaság a családi gazdaságok megerősítésével, az különböző mezőgazdaságba érkező források növelésével és e pénzek gyorsabb ideérkezésével ma már hatékonyabban működik. Ma a mezőgazdasághoz kapcsolódó adminisztratív terhek csökkeni látszanak és több tucat törvényi rendelkezés nehezíti az „ügyeskedők” és a gazdákat kizsákmányoló nepperek dolgát. A gazdákat mára sikerült bevonni a kormányzati intézkedésekbe ezzel visszaadva az önrendelkezés lehetőségét.
A vidékromboló oktatási rendszert átalakítottuk és új esélyt, versenyképes tudást és egységes színvonalú oktatást biztosítunk gyermekeinknek. Az egészségügy és szociális területen rengeteg a tennivaló, de több felzárkóztató és mély-szegénység felszámolását célzó programot, eszköz és intézményrendszeri fejlesztést sikerült véghezvinni. Ma statisztikai számokkal kimutatható, hogy biztonságosabb hely lett Dél-Békés, köszönhető ez a több településen befejeződött térfigyelő kamerás rendszereknek és a rendőrség eszköz és személyi állományának fejlesztésének.Mindig is szívemen viseltem és hatalmas erőnek érzem az alulról jövő kezdeményezéseket. Több tucat alapítvány és civil szervezet alapítója vagyok. Valamennyi szervezet a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását, az elesettek és kiszolgáltatottak esélyteremtését, a Dél-Békési térség felzárkóztatását, a munkahelyteremtés lehetőségének növelését, a gyermekek közösségi fejlesztését a mély-szegénység felszámolását tűzte ki célul. Ezen szervezetek közül is legbüszkébb a Pusztaottlaka Fejlődéséért Közhasznú Egyesületre, a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Egyesületre, Jövő Építő TDM Egyesületre, a Szent György Vitézi Rendre és a Dél-Békési Mentőcsoportra vagyok, melyek folyamatos karitatív munkája immáron országos elismerést és minősítést is megkapott.
Én magam szervezője és generálója vagyok több tucat olyan rendezvénynek és programnak mely jelentős karitatív, felzárkóztató és esélyegyenlőség megteremtésével kapcsolatban területen dolgozik. (Gyereknap, Juniális, Tepertőfesztivál, LikeFest, stb.) Több éves múltra tekint vissza a gyermekkorházakért végzett adománygyűjtés, de gyűjtöttünk már Böjte Atyának adományt és a térség szinte valamennyi településének szegényeinek.
A Fenntartható fejlődés bizottsága tagja vagyok.