Idézetek

A Corporate Resource Council nevű amerikai szervezet 2006-ban tette közzé a melegek egészségügyi veszélyei című tanulmányát. A nemzetközi kutatások alapján a következőkre hívja fel a figyelmet. A megkérdezett meleg férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális kapcsolatba. Ma már szinte tabunak számít az AIDS-et a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben a betegek 61 százaléka olyan férfi volt, aki megbetegedése előtt férfiakkal volt kapcsolatban. Egy vizsgálat szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon sem védekezik a fertőzés ellen. Megvizsgálták-e, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormány, hogy mi a helyzet Magyarországon? Mielőtt döntenek a törvényjavaslatról, miért nem kérik ki az orvostársadalom szakmai véleményét? A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a depresszióval, drogfüggőséggel és öngyilkossági hajlammal küszködők aránya. A depresszió azonban gyakran odavezet, hogy a már fertőzöttek a minden mindegy alapon még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmai partnercserékbe. Egy 20 éves meleg férfi esélye arra, hogy megérje a 65. születésnapját, mindössze csak 32 százalék. Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottam kiragadni a tanulmányból néhány elrettentő példát, és szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy még nagyobb veszélybe sodorja ezeket az embereket azzal, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Ugyanis nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ben úgy döntött, hogy a magyar alkotmány értelmében házasság nem két természetes személy, hanem csakis egy nő és egy férfi között lehetséges.

Igen, egyetértek azzal, legalábbis én személy szerint egyetértek azzal, hogy az egyneműek tekintetében nem lehetünk kizáróak, nem lehetünk kiközösítőek - ellenkezőleg. Úgy gondolom, ez valóban (...) egy belső ügy, ami amíg a családban van, a saját családi körében van, hadd nevezzem nyugodtan így, az együtt élők körében van, addig ez az ő ügyük. Hogy szabályozni kell? Igen, mert joggal várják azt, hogy bizonyos szabályozás történjen. De ne keverjük össze - még egyszer mondanám, ne keverjük össze - azzal, ami itt ebben a törvényben tökéletesen össze van keverve. Ezeknek külön kell tudniuk megjelenni (...) a nemiség egyfajta mellőzésével. Ezzel én teljes mértékben egyetértenék; nincs rá szükség. A nemiség idehozása, az a politikai indíték.

A T/8847. számú törvényjavaslatot nem támogatjuk, sőt általános vitára alkalmasnak sem tartjuk. Az Alkotmánybíróság valóban kimondta az indoklásában azt a mondatot, hogy "az azonos nemű személyek számára azonban, akik az alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az alkotmány korlátai között biztosítani kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja", ez azonban nem jelenti azt, amit itt az általános indoklás a továbbiakban tartalmaz, hogy a javaslat tulajdonképpen elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot családjogi intézményként. Az elutasításunk kulcsa ez a mondat, illetőleg az egész szabályozásnak ez a jellegzetessége. Már az előző törvényt is azért nem támogattuk, mert a bejegyzett élettársi kapcsolatot mint családjogi jogintézményt szabályozta a normakontroll alá vont törvény. Részben alkotmányossági okokból, részben értékválasztás alapján nem értünk azzal egyet, hogy az azonos nemű személyek úgynevezett regisztrált élettársi kapcsolata családjogi jogintézmény legyen. Azt gondoljuk, hogy az állam általi elismerés elsősorban a vagyoni viszonyaikra vonatkozhat, lényegében a regisztrálás az élettársi viszony igazolásának célját szolgálja, azért, hogy az életben való, a társadalomban való elismerésük, a kapcsolatuk elismerése megtörténjen. Ennek nem kell, nem szabad családjogi intézménynek lennie. Az Alkotmánybíróság határozatának félreértelmezése, cinikus értelmezése azt állítani, hogy azt mondta volna az Alkotmánybíróság, hogy a házassággal azonos vagy attól minimálisan eltérő jogintézményt kell biztosítani. A mi megítélésünk szerint az Alkotmánybíróság még véletlenül sem így értelmezte a bejegyzett élettársi kapcsolatot. A jogi elismerés ténye, a regisztráció ténye nem azonos a családjogi jogállással. A javaslatnak minden olyan elemét, amely ebbe az irányba mutat, például azt, hogy az anyakönyvvezető előtt ünnepélyes keretek között kötik meg ezt a kapcsolatot, és mindazokat a jellegeket, amelyek a megszólalásig azonosak a házasság jogintézményével, ezeket az elemeit nem támogatjuk a törvényjavaslatnak. Az azonos neműek élettársi kapcsolatát nem tekintjük családnak, és így nem tekintjük a családjogi jogvédelem tárgyának. Természetesen az azonos nemű párok emberi méltóságát maximálisan tiszteletben tartjuk. Így például fontos az, hogy tudják igazolni egy azonos nemű pár esetén a hozzátartozói minőséget, és adják meg a hozzátartozónak szóló felvilágosítást a hozzátartozója egészségi állapotáról. Ezt a fajta hozzátartozói minőséget ismerje el az állam, és ők tudják ezt igazolni, ha szükségük van erre. Minden más nem következik az alkotmánybírósági határozatból, és a mi felfogásunkkal ellentétes is lenne ilyen többletjogoknak a megadása.

Az Alkotmánybíróság 2008. december 15-én kihirdetett határozatában alkotmányellenességet állapított meg, és a korábbi törvényben foglaltakat a határozat közzétételének napjával megsemmisítette, így a törvény 2009. január 1-jén nem lépett hatályba. Egyidejűleg a határozat megállapította, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása azonos nemű személyek számára nem alkotmányellenes. A taláros testület az indítványok nyomán abban a kérdésben foglalt elsősorban állást, hogy egyrészről a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének a differenciálatlan lehetősége, másrészről a szabályozás tartalma sérti-e az alkotmányban megfogalmazott, a házasság védelmére vonatkozó kötelezettséget. (...) Az azonos neműek partnerkapcsolatának jogi elismerése a legtöbb európai államban elfogadott. Néhány európai ország - így Belgium, Hollandia, Svédország, Spanyolország - jogrendszere az azonos neműek számára a házasságot is lehetővé teszi, míg más országok a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozásával biztosítanak az azonos neműeknek a házassághoz hasonló jogokat. Angliában, Németországban, a skandináv államokban vagy Csehországban bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos nemű személyek létesíthetnek, ugyanakkor Hollandiában, Franciaországban vagy Belgiumban erre különböző neműeknek is lehetőségük van. (...) A törvényjavaslat rendelkezik a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének és megszűnésének részletes szabályairól, és utal a bejegyzett élettársak jogaira és kötelezettségeire, fenntartva a házassághoz képest bizonyos különbségeket. Ennek megfelelően a javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé gyermek közös örökbefogadását. A bejegyzett élettársak együttesen nem fogadhatnak örökbe, és arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét a másik örökbe fogadja. A bejegyzett élettársakra nem alkalmazhatóak az egészségügyi törvény házastársak vonatkozásában előírt, mesterséges megtermékenyítésre irányadó szabályai, továbbá jellegéből adódóan a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet sem keletkeztet. A bejegyzett élettársi kapcsolatot a partnerek közös megegyezése esetén a közjegyző is megszüntetheti. Ennek részletszabályait a közjegyzői nem peres eljárásról szóló törvény megfelelő módosításával biztosítja a törvényjavaslat. (...)

Természetesen tudjuk, hogy az azonos neműek párkapcsolata létező valóság. Az sem lehet kérdéses, hogy a jog - bármit is gondoljunk ezekről a viszonyokról - nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást az azonos neműek együttéléséről. Az Alkotmánybíróság közelmúltbeli döntése is ebbe az irányba mutat. Mindezek mellett az a véleményünk, hogy a mostani idők nem alkalmasak arra, hogy ilyen kérdésekben merüljünk el. Több mint aggasztó, hogy a kormány milyen prioritásokat határoz meg. Ebben a helyzetben ez egyszerűen politikai vakság. (...) A törvényjavaslat az azonos neműek házasságának intézményesítését kívánja megvalósítani a bejegyzett élettársi kapcsolat fedőneve alatt. A kormány így akarja az Alkotmánybíróság már többször kifejtett azon álláspontját megkerülni, hogy alkotmányunk értelmében az azonos neműek nem köthetnek egymással házasságot. Az, hogy a kormány a házasság jogi elnevezése helyett a bejegyzett élettársi kapcsolat fedőnevet használja, a lényegen nem változtat. A törvényjavaslat tartalmilag a házasság intézményét kínálja fel az azonos neműeknek. (...) A törvényjavaslat által megvalósítani kívánt intézmény a Kereszténydemokrata Néppártnak a házasságról vallott felfogásával összeegyeztethetetlen. (...) A törvényjavaslat által bevezetni kívánt jogintézmény azonban nemcsak az értékeinkkel ellentétes, hanem véleményünk szerint alkotmányellenes is. A kormány javaslata tulajdonképpen megismétlése az Alkotmánybíróság által már tavaly megsemmisített 2007. évi CLXXXIV. törvény rendelkezéseinek azzal az eltéréssel, hogy a törvény most már kizárólag az azonos neműek házasságpótló intézményéről szólna.

Láthatóan több ok miatt is gondban vannak konzervatív képviselőtársaim ezzel a törvényjavaslattal. (...) De gondban vannak ezzel a dologgal azért is, mert ez a fajta hátráló és a teljes érvrendszert fel nem fedő érvelés, amit használnak, nagyon nehezen védhető, mert nagyon-nagyon kilóg a lóláb. (...) Az embernek közben folyamatosan olyan érzése van, hogy az igazi érveket pedig nem mondják ki, valószínűleg azért, mert azok a szavak, amelyeket az őszinte és nyílt érvelésükben használnának konzervatív képviselőtársaim, nos, ezekről a szavakról, ezekről a jelzőkről valószínűleg tudják, hogy ilyent kultúrállamban már nem illik használni. (...) Az emberi jogok kiterjesztése ellen nehéz érvelni, legalábbis úgy, hogy az ember a jószándékúság és a jóérzésűség látszatát képes legyen megtartani. Amellett érvelni, hogy embereket rekesszünk ki a jogok egy bizonyos csoportjából, olyan jogokról beszélünk, amelyek a hétköznapi életben minden ember számára, aki más embertársával együtt próbál élni szeretetben és boldogságban, alapvető jelentőségűek - vagyoni jogokról beszélünk, az egészségügyben a hozzátartozói státushoz kapcsolódó jogokról beszélünk, nem egyszerűen magasztos, liberális emberi jogi elvekről beszélünk, hanem a hétköznapi élet legapróbb, legkézenfekvőbb és emberséges alapon állva legegyértelműbben megadandó jogairól beszélünk -, ezek ellen nehéz érvelni, nem is nagyon igyekeznek. (...) Van egy zseniális sci-fi vígjáték, a Man in black című film, amely egy új paradigmát hozott a földönkívüliekről szóló mozik történetébe. (...) Nos, ez a film, ami egy nagyon helyes vígjáték, arról szól, hogy az amerikai kormánynak van egy titkos ügynöksége, amely a Föld nevű bolygón évtizedek óta itt élő földönkívüliekkel, akik emberi alakban élnek közöttünk, tartja a kapcsolatot, és az ügyeiket intézi. (...) Valahogy így vannak a Magyarországon élő több százezer meleg és leszbikus állampolgárral, embertársainkkal; egyszerűen nem képesek szembenézni azzal, hogy lehet, hogy az az ember, akitől a zöldséget veszik a sarkon, vagy aki a középiskolában tanította önöket, vagy aki a televízióban műsort vezet, vagy éppen gólt rúg a focipályán, bizony úgy született, hogy a saját neméhez vonzódik. Ezt az egész vitát még mindig körüllengi valami végtelenül középkori nyelvhasználat, úgy beszélnek erről a dologról, mint valami bűnös dologról, mint valami fertőző betegségről, miközben minden modern tudásunk szerint valamennyi társadalomban az emberek egy bizonyos meghatározott kisebbségi csoportja egész egyszerűen veleszületett tulajdonságként rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, és emiatt elítélni őket, ez körülbelül olyan, minthogyha a szemünk színe, a hajunk színe vagy éppen a nemünk miatt, vagy valaki más szeme színe, haja színe, neme miatt fogalmaznánk meg róla elítélő véleményt. Érdemes lenne szembenézni azzal, hogy egy köztársaságban élünk, amelynek az alkotmánya az emberi jogokat biztosítja valamennyi itt élő magyar állampolgár számára, és tetszik vagy nem tetszik ez a konzervatív érzésű embereknek, a Magyarországon élő melegek és a Magyarországon élő leszbikusok magyar állampolgárok, és természetesen ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint minket, akiket a sors vagy a Jóisten abban a szerencsében részesített hozzájuk képest, hogy a többséghez tartozunk.

A bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye azért van újra napirenden, hogy a joghátrányokat megszüntesse. Ti ugye azt szoktátok mondani, hogy Isten arra teremtette a férfit és a nőt, hogy gyerekeket nemzzenek, azonos neműek meg nem tudnak, ezért elvitatjátok tőlük a szabályozott, biztonságos együttéléshez való jogot. (...) Az egynemű párok azért másodrendűek, mert joghátrány éri őket. A közös lakáshasználat vagy az öröklés nem biztosított az együttélésükben, miközben a heteroszexuálisok házassága ezt szabályozza. Magad mondtad, hogy a tartós kapcsolatban élők jobban teljesítenek. Ez a homoszexuálisokra ugyanúgy igaz. Akkor miért is nem érdeke az államnak, hogy a kutatások szerint 4-6 százaléknyi polgára számára is biztosítsa, sőt támogassa a rendezett együttélés lehetőségét?

Gyáva, idejétmúlt és paternalista. Gyáva, mert kimódoltnak tűnő technikai indoklással, a cél előtt fújták le a megnyertnek tűnt futamot. Mintha csak nem mernék kimondani, hogy a melegek regisztrált élettársi kapcsolatát nem támogatják, mert ez mégiscsak az Európai Unió, még ha a keleti vége is. Az alkotmánybírók nagy tudású emberek, akik pontosan tudják ennek a döntésnek a lehetséges következményeit. A következő 16 hónapban két választás lesz: nem biztos, hogy a kormánynak lesz kellő bátorsága megvívni a csatát; aztán egy új kormány akár tíz évre is visszavetheti, visszafordíthatja a valódi egyenlőség folyamatát. Paternalista, mert függetlenül attól, hogy valaki heteroszexuális vagy meleg, joga van eldönteni, hogy milyen keretek között szeretne szeretni és szeretve lenni. A bírák többsége tehát nem bízik az emberekben, abban, hogy el tudják dönteni, hogyan akarnak élni. Az előző rendszer egyik legnagyobb átka az volt, hogy a hatalom döntött az emberek helyett. Úgy tűnik, hogy ez nem változott, pedig felnőttek vagyunk, saját akarattal. Számomra a kisebbségben maradt Bragyova András érvelése meggyőző: az alkotmányból a jelenlegi döntés ellenkezője is levezethető. Azt se felejtsük el, hogy az AB tagjai azt a nem és korcsoport szerinti összetételt képviselik, ahol a melegek elfogadása a legkisebb. Így a kérdés legalább annyira értékválasztási, mint jogtechnikai kérdés.

Budapest jelenleg nem a magyar nemzet fővárosa, hanem a Magyarországon fellelhető összes deviancia fellegvára; maffiózók, drogosok, homoszexuálisok paradicsoma.