Idézetek

Cser-Palkovics András, az ellenzéki párt helyettes szóvivője tájékoztatta az MTI-t arról, hogy Navracsics Tibor megbeszélést folytatott Molnár Oszkárral. A Fidesz frakcióvezetője és Edelény polgármestere egyetértettek abban, hogy a politikában tűrhetetlen az antiszemitizmus, a kirekesztés, az erőszak és a hazugság minden formája - írja.

Elfoglaltságaira hivatkozva visszautasította Sólyom László köztársasági elnök egy meleg szervezet vezetőinek meghívását, akik a szeptemberre tervezett melegfelvonulás miatt szerettek volna vele beszélni a szabad gyülekezési joguk megvédéséről. A meghívásban nem szerepelt konkrét időpont, az államfő hivatala azonban erre a két hónapra sem talált alkalmas időpontot.

Magyarországon ma ismét félnek az emberek, hogy származásuk, bőrük színe, gondolkodásuk vagy vágyuk természete miatt megbélyegzésnek, fizikai fenyegetésnek lehetnek kitéve. És félelmük nem alaptalan. Ma újra embereket ölnek meg pusztán a származásuk miatt. Ez tűrhetetlen! Emeljük fel szavunkat a kirekesztés és a gyűlöletkeltés ellen! Mutassuk meg, hogy Magyarország a demokratikusan gondolkodó, az emberi jogokat tiszteletben tartó többség országa. Olyan ország, amely nem tűri a kirekesztést, a társadalom bármely csoportjával szembeni politikai hisztériakeltést, és határozottan kiáll az emberi jogok mellett.

A Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli, hogy az Országgyűlés a tegnapi nap során elfogadta az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvényt. Emlékezetes, hogy a parlamenti pártok közül először az SZDSZ kezdeményezte, hogy az azonos nemű párok heteroszexuális társaikkal azonos jogokat kapjanak. A liberálisok kezdeményezése nyomán Magyarország Hollandia, Belgium, Spanyolország és Svédország mellett azon országok sorába tartozott volna, amelyek teljes egyenlőséget biztosítanak állampolgáraiknak mindenfajta megkülönböztetés nélkül. A tegnap elfogadott törvényt ennek ellenére is reális és előremutató kompromisszumként értékeljük, ami elősegíti az Alkotmány szellemének megfelelő jogegyenlőséget Magyarország állampolgárai között. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény nagyjából félmillió magyar ember számára teremt egy élhetőbb országot és lehetőséget magánéletének törvényes rendezésére. A bejegyzett élettársi kapcsolat óriási lépés az esélyegyenlőség megvalósulása felé. Meggyőződésünk azonban, hogy a szexuális kisebbségek jogegyenlőségének ügyében nem tekinthető végállomásnak a javaslat elfogadása.

Nagyon sok gyakorlati jelentőssége van. (...) Nagy eredmény hogy az Országgyűlés elfogadta. A parlamenti vitában sok politikus sértő módon beszélt a melegekről. Meglepett, hogy még az országgyűlési képviselők között is milyen előítéletek élnek, hogy úgy mondjam, milyen téveszmék élnek az azonos nemű párokról.

Szeretném hangsúlyozni, hogy senkit nem akarok megbántani. Magánéletében mindenki azt csinál, amit akar. De itt azért azt látni kell: hogyha feladjuk azt a természetjogi elvet, ami a természet rendjéből, az európai kultúrkörből, a magyar Alkotmányból, és így tovább következik, a házasság egy férfi,és egy nő elkötelezett kapcsolata. Ha ebből kivesszük a férfit és a nőt, akkor ilyen alapon ki lehet azt is venni, hogy "egy". Magyarul, ha feladjuk a természetjogi elvet, hogy mi a család, és ezt kiterjesztjük más szexuális irányultságokra is, akkor holnap teljes joggal mondjuk a muszlimok mennek az Alkotmánybírósághoz, hogy akkor nekik miért nem lehet többnejűség. Miért nem lehet egy sima bigámia. Ettől kezdve bárki joggal mondhatja azt, hogyha két férfi joggal házasodhat, akkor három miért nem?"

Szerintem ez nem lehet anyagi kérdés, ez elvi kérdés, hogy akarjuk-e ezt a módosítást, amit Gusztos Péter és Donáth László képviselőtársaim benyújtottak, támogatni, és a törvényt a bejegyzett élettársakról. A korábbiakra hivatkozik a kormányjavaslat, mert ez szerintem, mert ez nem anyagi, mennyibe kerülhet, szóval, ez nem anyagi, hanem elvi kérdés, én azt gondolom, és a szavazás is elvi alapon fog eldőlni. (...) Szerintem ez egy felesleges pénzkidobás, ha minden parlamenti párt olcsóbb, hatékonyabb államot akar. Bízom a mindenkori kormány bölcsességében, bármilyen kormány is van, hogy ezt a problémát abban a tekintetben, hogy ha 300 hely kell, akkor 300 helyen van, ha 400 hely kell, akkor 400 helyre, tehát ezt ők felelősségteljesen átgondolták. Ha a legkisebb önkormányzatnál is biztosítjuk ezt a lehetőséget, akkor ez fölösleges pénzkidobással fog megint járni. Megértem az érveket, de bízzunk már annyira a felelős emberekben, hogy el fogják tudni dönteni azt, hogy nem a világ másik végére kell majd menni azoknak az embereknek, akik ezt szeretnék, tehát nem mondjuk Budapestről Győrbe vagy Pécsre, hanem a környéken elmehetnek megtenni, tehát én értem a módosításnak a lényegét, de ha törlésre kerül, akkor az tényleg fölösleges és értelmetlen pénzkidobás.

Pettkó András egy igazi magyar úr, és elképzelhető, hogy az anyakönyvvezetők házi szentjéül meg fogják őt választani, ha már másnak nem kell. Mindazonáltal az előzőekben lefolytatott vita engem nem arról győzött meg, hogy a spórolás, pénzkímélés és ehhez hasonló, egyébként általam is nagyon fontosnak tartott szempont lenne döntő e kietlen táján a magyar honnak, amit az országgyűlés eme bizottsága jelent. A másik megjegyzésem az, hogy az elvi kérdés elvi kérdés. Azért mondom, hogy Ön egy magyar úr, és nem egyszerűen nem író, nem olvasó magyar nemes, azt hagyjuk meg a konzervatívoknak, hanem magyar úr, aki szeretne jogegyenlőséget biztosítani mindenkor és mindenki számára. Ez valóban, ahogy az előbb tetszett volt mondani, nem lehet sem pénzkérdés, sem hivatal kérdése. Mindazonáltal igaz, ha tudja követni ezt a különös gondolatmenetet, természetesen nekem nem áll módomban, mert én is egy magyar úr vagyok, ha egyszer ketten jegyezzük ezt a törvényjavaslatot, visszavonni ezt a törvényjavaslatot anélkül, hogy egyeztettem volna azzal a kiváló, ámbátor ifjú, de rendkívül tehetséges és nagyreményű szabad demokrata képviselőtársammal, akivel ezt együtt jegyeztük volt. Ha ő úgy dönt, én meg fogok hajolni az ön érvei súlya alatt, akár még erre is kész vagyok, de engedje meg, hogy időt kérjek, és egy pontosítást azért hadd mondjak. Olyan emberként, aki rendszeresen anyakönyvez, nem állami, hanem egyházközségi anyakönyvet vezet. Ez nem így van, nem egyszerűen az igény dönti el. Az anyakönyv az anyaegyházközség méltóságát, súlyát korporáló hivatalos irat, amelynek kezelésére a mindenkori parókus lelkész, római katolikusoknál a plébános jogosult. Ezért aztán nem lehet azt mondani, hogy kérem, én ugyan anyaegyházközség vagyok, de anyakönyvem az nincsen, és ha van is anyakönyvem, azt a szomszéd faluban lévő parókus vagy plébános kezeli. Vagy, vagy. Ez egy külön kérdés, nem akarok beletévedni az állami anyakönyvezés rejtelmeibe, azzal együtt, hogy az nem olyan régi, hiszen 1894, ugye, jól emlékszem? [helyeslően: Igen.] Köszönöm szépen! 1894, amióta Magyarországon nagyon helyesen a civil állam megalkotta a maga civil dolgait, és a végsőkig ragaszkodni kell ennek mindenfajta felekezeti és vallási hatásoktól mentességéhez. De ennek alapján, amit elmondtam, talán újragondolja Pettkó képviselő úr, hogy pusztán spórolási szempontok megállják-e a helyüket. Az az állami anyakönyvvezető, aki ki tudja tölteni a házassági anyakönyvet, a halotti anyakönyvet, a születési anyakönyvet, az bizony ki tudja tölteni a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló anyakönyvet is. Kétségtelenül, lehet, hogy az egy karcsúbb anyakönyv lesz, én föl se tudom mérni, hogy Írország és Magyarország vajon adekvát-e e tekintetben, azt se tudom, hogy egyáltalán van-e rá igény, de nincs okom azt feltételezni, hogy azok a szervezetek, amelyek ezt a javaslatot felvetették a múltkori ülésünkön, azok alaptalanul jártak volna el. Tehát még egyszer, hálásan megköszönöm gondolkodásomat megihlető szép szavait, de kérem, hogy hagyjon egy kis időt, hogy Gusztos képviselő úrral újragondolhassuk ezt.

Az alkotmánybíróság kimondta, hogy nem lehet azonos jogállású személy a házastárs és a bejegyzett élettárs, nem lehet azonos abban, hogy a büntető jogban, büntetőjogi szempontból a bejegyzett élettárs és a házastárs azonos megítélés alá essen. Ezért nem javaslom, hogy a házasság évszázados, mi több évezredes tilalmait megváltoztassuk a kordivat kedvéért. A bigámia az a kettős házasságkötés büntetése, maradjon továbbra is a kettős házasságkötések büntetése, ne emeljük büntetőjogi szempontból azonos szintre a bejegyzett élettársakat és a házastársakat.